The Supreme Court of the UK has recently determined that Uber employees deserve worker status. The fact that Uber’s business model has run into such legal barriers could be an important milestone in the development of businesses based on sharing individual resources through online applications, according to Zoltán Novák, Partner at the Budapest office.
Komoly döntés született – Ez megváltoztathatja a sharing economy jövőjét
Az egész „közösségi gazdaság” (sharing economy) fejlődése szempontjából fontos döntést hozott nemrég az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága, amikor kimondta, hogy az Uber-sofőrök munkavállalói jogokkal rendelkeznek. Bár a bíróság által elismert státusz nem jelent teljes munkajogi védelmet, az ítélet alapján a sofőröket megilleti a jogszabályokban előírt minimálbér, a fizetett szabadság és a munkaközi szünet is. A bíróság ezzel végleg elutasította az Uber érvelését, mely szerint a sofőrök önálló vállalkozók, akik számára az általa üzemeltetett alkalmazás csak a fuvarok közvetítését végzi. Az, hogy az Uber üzleti modellje még a liberális Nagy-Britanniában is jogi korlátokba ütközött, fontos mérföldkő lehet az egyéni erőforrások online applikációkon keresztül történő megosztásán alapuló vállalkozások fejlődése szempontjából – derül ki a Taylor Wessing ügyvédi iroda elemzéséből.
2016-ban több Uber-sofőr keresetet nyújtott be Londonban az Uber ellen azt sérelmezve, hogy a társaság munkáltatóként kontrollálja a tevékenységüket, ugyanakkor nem biztosítja számukra a törvényben meghatározott legalapvetőbb munkavállalói jogokat. Az Uber álláspontja szerint az alkalmazás pusztán az azt használó londoni személyfuvarozó kisvállalkozók működését hivatott összehangolni. A kiemelt jelentőségű per központi kérdése az volt, hogy az angol jogszabályok alapján az Uber-sofőrök munkavégzésre irányuló jogviszonyban állnak-e az Uberrel. A jogerős döntés alapján az Ubernek a jövőben nemcsak a munkavállalói jogokat kell biztosítania, hanem taxitársaságként akár adófizetési kötelezettsége is keletkezhet.
A per folyamán a felperesek azzal érveltek, hogy az Uber az applikáción keresztül teljes körűen ellenőrzi munkavégzésüket. A bíróság ezzel egyetértve hangsúlyozta, hogy valójában az Uber határozta meg a szolgáltatás használatának a feltételeit, ideértve a menetdíj, valamint a sofőrök fizetésének a megállapítását is. Ráadásul az applikáción keresztül folyamatosan ellenőrizhette a sofőrök munkavégzését, továbbá lehetővé tette a felhasználók számára a fuvar értékelését. A bíróság külön kiemelte, hogy az applikáció nem tette lehetővé a sofőrök számára az utasok megválasztását sem. A bíróság véleménye szerint, miután a sofőrök bejelentkeztek az Uber alkalmazásába, kénytelenek voltak elfogadni az applikáció által generált munkát és nem volt lehetőségük saját ügyfélkör építésére. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Uber-sofőrök egyértelmű alárendeltségben végezték a munkájukat, ez a függőségi helyzet pedig a munkajogviszony alapvető sajátossága.
A bíróság ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonított annak is, hogy az Uber teljesen sztenderdizálta az általa nyújtott szolgáltatást. A fuvart igénybe vevők tehát valójában nem a platformon elérhető különböző ajánlatok közül választhattak, hanem egy egységes szolgáltatást vettek igénybe az éppen elérhető sofőröktől. A döntés megállapításai ezért nem feltétlenül alkalmazhatók a közösségi gazdaság elvein alapuló más applikációkra, melyek tevékenysége közelebb áll a független szolgáltatók ajánlatainak közvetítéséhez.
„A brit döntés világviszonylatban is fontos mérföldkő lehet a megosztáson alapuló, innovatív üzleti modellek és a nehézkesebben változó jogi szabályozás közelítésében” – zárja gondolatait dr. Novák Zoltán, a Taylor Wessing partnere.
